Kornai János bizonyítja "Erőltetett vagy harmonikus növekedés?" c. müvében, hogy a dolgozó, vállalkozó emberek törekvéseivel, cselekvéseivel találkozó gazdaságpolitika lehet csak tartósan eredményes. A kiváló közgazdász tételét általánosítanám: a társadalmi fejlődés természetes útja az, amelyik hozzáilleszkedik népünk, családjaink törekvéseihez, szokásaihoz, cselekedeteihez. A XXI. század új vívmányait, értékeit a nemzetünk történelme során felhalmozott értékeinkhez illesztve tudjuk a legjobban befogadni. Az évszázados fának persze vannak már korhadt ágai, ezeket a gondos erdész levágja. De az ejtőernyővel jött, felülről népboldogítók történelmünkben mindig megbuktak, a "kalaposkirály"-tól Rákosi Mátyásig. 

 Életképes társadalompolitika a magyarság XXI. századi problémáinak realista tanulmányozásával fogalmazható meg. Melyek a probléma gyökerei (a cigánykérdés gyökerei évszázadokra nyúlnak vissza és azok a beidegződések ma is hatnak)? Milyenek a problémában érintett embercsoportok, milyen a társadalmi helyzetük (a cigányság integrálódott, sőt sikeres tagjait, illetve az ősközösségi törzsi viszonyokba beleragadt cigányságot nem összekeverni kellene egymással és az alvilágba lezüllött cigánysággal, hanem külön-külön megérteni helyzetüket és viszonyaikat).

Hazánkban, a XXI. században honfitársaink között valósult meg a változatos életformákat jelentő multikulturalizmus, nem betelepítésekkel. Az "önmegvalósítás" XXI. századi formája a személyiség összeépülése azokból a változatos emberi kapcsolatokból, érdeklődés szerinti csopotosulásokból, amelyet elsősorban az Internet világa tesz lehetővé. A céhes világ rendjének, amely az öltözködéstől a párválasztásig mindent meghatározott, vége.

A megoldásokat, a fejlődés útjait ezt a bonyolult viszonyrendszert követve kell megkeresni - mert a választópolgárok előbb-utóbb számonkérik a politikusoktól az általuk is érzékelhető eredményeket.  Az internet világában hazudni se könnyü. A XX. századi, egyengondolkodást erőltető ideológiáknak is vége. Értékeik a könyvtárak polcaira kerülnek, a sok hablaty és annak intézményei pedig a történelem szemétdombjára.