"Az egyén feladata, hogy összekösse a múltat a jövővel utódai által, vagy azzal, amit másokért tesz." (Gene Hackman)

 Van, aki a nőket védi. Van, aki a gyermekeket. Van, aki a kutyákat. Én a teljes családot szeretném védeni. A családot, amely több évszázados tapasztalat szerint a társadalom legerősebb, legmegbízhatóbb építőköve, és a gyermeknevelés legalkalmasabb kerete. A hippi kommunák kísérlete megbukott, a "svéd házasság" (házasság szabadnappal) múló divatnak bizonyult (lelki veszélyeiről lásd Miskolczy Miklós: "Színlelni boldog szeretőt"). A rendszerváltást levezénylő és az őket követő genrerációk körében kétféle magatartás terjedt el.

 A 68-as nemzedéktől kezdve, a hagyományos család elfogadása, és saját életükben a felépítésére törekvés maradt a természetes, Segített ebben a jelentős köreikben újraéledő vallásosság is, amely a Kádár-rendszr diktatorikus materializmusával szembeni ellenállást jelentett ("Éretten, az életre készen Istent kerestünk, lenn a Földön, fenn az égen" - Koncz Zsuzsa). Úgy látszik ugye, hogy akkor minden rendben van? Hát nincs - a XXI. századi magyar családokat kétféle veszély is fenyegeti.

A külső veszély a szingli életforma divatossá válása (Szex és New York) és terjedése a rendszerváltást követően - ez jól megfelel az egyéni karrierizmus és pénzhajhászás alapértékké válásának a lakosság széles körében. Rgyenes tagadása ez annak a konzervativ, keresztény alapértéknek, mely szerint a családi élet értelme és középpontja a GYERMEK.

 Hasonló jellegü veszély a csonka család kultusza, amelyet még le is öntenek hollíwood-i cukormázzal (Kramer kontra Kramer). Tisztelem a gyermeküket egyedül nevelő szülőket gyermekszeretetükért, áldozatvállalásukért. De pont a gyermek számára ez csak félmegoldás! Nevelőszülőjük számára is sokszor csak kényszer. Isten nem véletlenül teremtett minket férfivé és nővé, köztük nem csak a lábuk közt van különbség. A csonka családban felnövő gyermek nem láthatja szüleitől a nemek közti kapcsolat, a családi élet természetes mintáját ("Nem mondja meg anyám, hogy hol keressem apámat,és nem tanít rá apám, hogy szeressem a hazámat." - Tolcsvay László ). A csonka családot segíteni kellene abban, hogy újra kiteljesedhessék.

Sajnos, a XXI. századi magyar családok egy része belülről is korhadt. A legfőbb társadalmi betegségük a párkapcsolaton belüli erőszak, amelynek a patriarchális családmodellben rejlik a történelmi gyökere. A patriarchátus a nők tömeges munkába állása, a női karrierpályák kialakulása miatt ma már nem érvényes. Hiányzik viszont az alternatív müködőképes családmodell kialakulása és beépülése a mindennapi életbe, ezért is marad fenn a megszokott. Továbbélteti a bennük felnövő gyermekek által eltanult erőszakos viselkedés is. Sokak szerint a felszínre kerülő abúzus és nőkkel szembeni erőszak csak a jéghegy csúcsa.

Az itt vázolt, a családi életet és a gyermekek pszichéjét károsító problémahalmaz kigubancolása, helyretétele széles körü társadalmi együttmüködést igényel. Remélem, hogy a politikusok, civil aktivisták és a családért tenni akaró emberek,  kihasználják a dialógusra, a megoldáskeresésre itt felkínált lehetőséget is.