Szereted-e az elegánsan  csomagolt hazugságot, a valóságnak hazudott fikciót? Ha igen, nézd meg Jakubisko filmjét a híres-hírhedt csejtei nagyasszonyról, Báthory Erzsébetről.

Gyönyörűen elrendezett és forgatott fikció ez. A cselekmény kellően feszült, a legtöbb színész játéka szuggesztív, a tájképek és a kastélyok képei festőiek. A középkori életképek elérik Passolini híres Dekameronjának színvonalát a realisztikus hangulatfestésben. A forgatókönyvíró láthatóan alaposan felkészült a korabeli magyar történelemből. És alaposan meg is hamisította. Elsumákolva, hogy ez nem történelmi film, hanem tömény fantázia.

Nincs olyan történelmi forrás, amely szerint

• Thurzó nádor a Habsburgokkal szemben érdemben politizált volna, és azért hajtott volna rá Báthory Erzsébetre, hogy egy új magyar királyi dinasztia alapjait fektesse le;
• Thurzó nádor szerelmes volt Báthory Erzsébetbe, vagy házasságra kívánt volna lépni vele;
• Báthory Erzsébet Zrínyi Ilona előfutáraként küzdött volna Magyarország függetlenségéért;
• Caravaggio hosszabb kapcsolatban állt volna a Báthoryakkal, az erdélyi főurakkal;
• egyházi hírszerzők találták volna fel a görkorcsolyát vagy az ejtőernyőt.

A fiatalok viszont, ha megnézik ezt a filmet, akár el is hihetik, amit látnak, így hamis képük lesz a kor történelméről. Népbutítás, még csak nem is nacionalizmusból, hanem a bevétel érdekében.

A film alkotói láthatóan képtelenek elfogadni a középkor valóságát retusálás nélkül. Minden főúr és nagyasszony korlátlan egocentrizmusát és kíméletlenségét hatalmi harcaikban, ami köreikben nemcsak elfogadott, hanem elvárt magatartás volt. Jobbágyaik kényük-kedvük szerinti használatát, amit ők maguk is természetesnek fogadtak el, sőt egy főúri udvarban a szolgálatot az egész család számára megtisztelőnek. A történelemhamisítás a cselekmény előrehaladásával fokozódó jellemhamisítás eszköze lesz.

Báthory Erzsébet a film elején még kora nagyasszonya, aki tisztában van hatalmával és érezteti is azt, aki ugyanúgy tulajdonaként kezeli a cselédséget, mint az ekkor még gyakran kezében lévő lovaglópálcát. Ahogy halad a történet a végkifejlet felé, úgy szépítgeti egyre jobban jellemét. Csak gyógyítási céllal okoz fájdalmat, a kertjében elföldelt megcsonkított tetemek titkos boncolásainak melléktermékei (nincs forrás, miszerint orvostudománnyal foglalkozott volna), dührohamait Thurzó ügynökeinek mérge okozza, mindenekelőtt szerető családanya és a magyar függetlenségért nagypolitizál – végül úgy hal meg, mint Jeanne d”Arc a máglyán (erre sincsen bizonyíték). A vele kapcsolatban álló férfiak halivúdi klisék szerint lesznek vagy mindenben hitványak és gonoszak (Thurzó és Báthory Erzsébet vejei), vagy nemeslelkű hősök (pl. Bethlen Gábor, a valóságban is jeles, de könyörtelen fejedelem).

A BDSM hívei számára – akiket nyilván vártak e film nézői közé – úgy tízpercenként bevágnak egy kis kemény szexet, verést, kínvallatást, kivégzést.

Ez a kis nass azonban nem hozza helyre Báthory Erzsébet jellemének átretusálását. Miért kell Báthory Erzsébetet leszbi Domina (vagy szadista) szenvedélyéért mentegetni, mikor korabeli társadalmi környezete hosszú időn át elfogadta azt? A horrorelemekkel felfújt koncepciós vád célja ettől függetlenül volt a birtokszerzés és a főúri család hatalmának meggyengítése, a család együttműködő tagjai részéről pedig a birtokvédelem. Megint született egy fikció, amelyik a mai kor erkölcsét és viselkedésformáit akarja ráerőszakolni Báthory Erzsébetre és korára. Szemben a fiatalító vérfürdőnek a filmben is megidézett legendájával, amely legalább korhű rémkép volt.